Az érzékelőprocesszor műszaki paraméterei -beleértve a feldolgozási sebességet, az adatok pontosságát és az energiafogyasztást-meghatározzák annak teljesítményét és hatékonyságát a különböző alkalmazásokban. Először is, a feldolgozási sebesség kritikus paraméter, különösen a valós idejű adatfeldolgozást igénylő alkalmazásokban. Például az ipari automatizálási vagy orvosi felügyeleti rendszerekben az érzékelő processzoroknak képesnek kell lenniük az adatok gyors fogadására, feldolgozására és kiadására. A feldolgozási sebességet általában órajel-frekvenciában (GHz) és másodpercenkénti utasításokban (IPS) mérik. A nagyobb feldolgozási sebesség biztosítja a valós idejű-adatfeldolgozást, ezáltal javítva a rendszer válaszkészségét és általános hatékonyságát.
Az adatpontosság az érzékelőprocesszorok másik kulcsfontosságú műszaki paramétere. A pontosság közvetlenül befolyásolja az érzékelő adatainak megbízhatóságát és érvényességét. A legtöbb érzékelő analóg jeleket állít elő, amelyeket egy analóg-to-digitális átalakítón (ADC) keresztül digitális jelekké kell alakítani; ennek az átalakításnak a pontosságát általában az ADC bitmélységével mérik. A nagyobb bitmélység megkönnyíti az adatok pontosabb megjelenítését, biztosítva, hogy az adathibák a lehető legkisebbre csökkenjenek a feldolgozási szakaszban. A nagy-precíziós alkalmazásokban-, mint például az orvosi felügyelet vagy a precíziós műszeres-érzékelő processzorok általában nagy-felbontású ADC-k és fejlett algoritmusok támogatását igénylik az adatok pontosságának és megbízhatóságának garantálása érdekében.
Az energiafogyasztás kritikus szempont a szenzorprocesszorok tervezésénél, különösen az akkumulátorról táplált mobileszközök vagy távfelügyeleti rendszerek esetében. Az alacsony fogyasztású-kialakítás segít meghosszabbítani az eszköz élettartamát, és csökkenti a gyakori akkumulátorcserék szükségességét. Az energiafogyasztást általában a processzor üzemmódjainak, feldolgozási terhelésének és adatátviteli mennyiségének kezelésével optimalizálják. Az érzékelőprocesszorok tervezése során az olyan technikák alkalmazása, mint az energiatakarékos módok és a dinamikus feszültségskálázás, hatékonyan csökkentheti az energiafogyasztást, ezáltal lehetővé téve a processzorok számára, hogy megfeleljenek a hosszú távú, folyamatos működésre tervezett beágyazott rendszerek követelményeinek.